Szavakra vigyázol egy álarc mögé bújva,
mit  kimondasz, de túl hamisan cseng,
s Én boldogan elhiszem, mert igaznak vélem,
de hazudik a szív, ha bűnt, titkokat rejt.

Miért ígérsz  csillagokat, miért ígérsz bármit,
ha nincs többé  érzés, ha nincs szeretet,
miért veszed tőlem a bennem rejlő vágyat,
ha már megtaláltam, s újat nem keresek.

Miért súgod fülembe ezerszer egy éjjel,
a remény keserédes mézízű szavát,
ha messze űzöd ismét kegyetlen hévvel,
a sors adta szerelem bódító illatát.

Mikor már egy  kézszorítás enyhülni látszik,
s az ölelés jeges sötétségbe fullad,
ne ígérj semmit, hogy ne hazudj magadnak,
mert a híúság csókja kudarcba juttat.

Ne járd többé a kitaposott kegyetlenség útját,
ne döntsd romba a felépített várakat,
mert jöhet még idő mely szerepet cseréltet,
s megöli benned képmutató vágyadat.