Látod - lassan őszben fordul a júliusi nyár,
s az elhervadó virágillat is, el- elillan már.
Kertünkben még álmodnak az őszibarackfák,
de valahogy az életünkből már hiányzik a vágy.
Itt-ott felvillannak színehagyott emlékek,
mit messze sodor tőlünk egy sorsdöntő ítélet.
S ahogy a távoli csillagokból kihunynak a fények,
úgy szürkülnek el a homály lepte képek.
Nézd, hogy hull darabokra a szép szavú ígéret!
Nem marad más belőle, csak céltalan idézet.
Kattogó zajával megfullaszt a könnyfakasztó élet,
s éktelen dübörgése végül süketté tesz.
Én még látom távolról a tengerszínű kéket,
de zöld viharban örvénylik, mitől fáj az ölelésed.
Kapaszkodunk egymásért, de érdes kezünk véges,
hát elengedlek téged, hogy boldogabban élhess.

2008-07-30