:
Én már elindultam, te majd kövess,
bár rögös az égi út, amerre megyek,
de ne félj, ha jössz, ott leszek veled,
ha megbotlasz felemellek,
nem engedem, hogy eless,
átölellek karjaimmal, s megtartalak,
mert hiú a lélek, az ott is ugyanúgy
akar, ugyanúgy szeret.
(69 szó a szövegben) (706 olvasás)
AngyaliAndi: (12-02-2007 @ 10:25 pm)
Jaj de szomorú a hangulata. Mostanában lehangolt vagy. Egyébként nagyon jó lett. Puszi: Andi
lena1: (12-02-2007 @ 10:30 pm)
Drága Andi, nem lehetek szomorú, ha ilyen barátok vannak itt, mint te is. Puszi.Lena
kiralylany: (12-03-2007 @ 03:55 pm)
Én most nem a szomorúságot éreztem elsődlegesen, hanem a szeretetet, az óvó gondoskodást. Nekem ez szól versedből. :-)
Eroica: (12-03-2007 @ 08:03 pm)
Szerintem sem szomorú annyira, mint a régebbiek. Érzelemdús.
lena1: (12-03-2007 @ 10:29 pm)
Drága Lara, hogy te milyen jól ismered az én lelkivilágom, mert tényleg a szeretetet vittem a versbe. Köszönöm, hogy olvastál. Puszi.Lena
lena1: (12-03-2007 @ 10:31 pm)
Édes Erika, valóban nem a szomorúság szól a versből, ha nem egy sóhaj az elmúlásról, amiben annyira szeretném, ha nem kellene egyedül lenni. Nagyon köszönöm, hogy olvastál.Ölellek.Lena
blue: (12-04-2007 @ 08:08 am)
Szomorú. Szebb napokat Lénám. ölellek: g
lena1: (12-04-2007 @ 08:39 am)
Köszönöm, drága Gaby. Ölellek.Lena
Deira: (12-04-2007 @ 10:58 am)
Szerintem szép és nekem is inkább a szeretetről szól, és maga a vers ez egy egészen jó érzést kelt bennem.
lena1: (12-04-2007 @ 11:56 am)
Nagyon kedves vagy Deira. Igazán köszönöm. Puszi.Lena
