Nézz a szemembe, ha kérdőn vádollak,
ne vedd el tőlem, hazug pillantásodat.
Ha Rám nézel, még látom, szeretsz,
akkor is, ha utunk százfelé vezet.
Az érzések régóta magányosan járnak,
de a vágy itt él és Én visszavárlak.
Ne kérd azt, hogy feledjük a múltat,
ezernyi emlék, mi  eszembe juttat.
S ha űzött vadként éljük az életet, 
szívünk jéggé fagy, ha titkot rejteget,
mely naponta újabb fájdalomra ébreszt,
s az emlékek árnya búcsúzásra késztet.
Keresem az utat, hová indulni akarok,
de nincs szerelem, mit szívből adhatok.