Gyere ide kedvesem,
fogd a két kezem,
úgy ahogyan régen,
oly forrón, szelíden.
Ősz hajad simítom,
rajta idő ezer nyoma.
Ezüstös csillogását
homályosítja múlt pora.
Kezed érintése, még
ma is puha bársony.
Szemed türkizében,
a lángot is ott látom.
Látod-megöregedtünk,
mint kertünkben a tölgy,
vagy ez a vén föld, mit 
megfiatalítanak a csillagok.
Fogom kezed, el nem engedem,
mert a szeretet, mint röpke
pillanat, s múlnia nem szabad,
örökre itt marad Velem.
Most ölelj át kedvesem,
tedd szebbé az életem.