Itt élsz mellettem, mégis üres a ház.
Kihűlt az érzelem, kihűlt az ágy.
Nincsenek már szavak, sem mondatok,
ajkunk csendként hallgatott, ha egymás
szemében kerestük az elmúlt tegnapot.
Rozsdamarta emlékeink megporosodva
szunnyadnak jéghideg lelkünk rejtett zugaiba',
s a valaha remélt álmokra szétporladva
simul az idő alkotta, barázdált ráncok lenyomata.
Lézengünk egymástól távol gondolatban, s a
ki nem mondott szavak fájnak a legjobban,
mert érzem, hogy nincs visszaút, hisz ahol
szó sincs, ott már nem segít a múlt.