Árnyas fák alatt szeretnék pihenni,
minden zizzenő levélben keresni,
az élet itt maradt csodás pillanatát,
mit a földön többé nem élhetek át.

Szeretnék házunkban lélekként létezni,
megbújva sarokban magamban mélyedni
s nézni, ahogy szeretteim élnek tovább,
fentről figyelve sorsuk minden mozzanatát.

Kisérném őket hosszú, rejtélyes utakon,
őrizném léptüket hajnali harmatos avaron.
Megfognám kezüket láthatatlan fénnyel,
s álmaikat vigyáznám, féltő anyakézzel.

Csillagok sugarából szőnék nekik fátylat,
s belehímeznék minden csodás vágyat,
mi megszépíthetné majd fájó napjaikat,
hogy ne feledjék soha szerető anyjukat.