Nem kér, csak követel,
ha nem adsz, vesztett,
mert szíve érted dobog,
s ha sír, Érted szenved.

Azt igérd, amit adni tudsz,
ezt soha ne feledd,
mert elsodor minden szót,
ha hazug az életed. 

A nő a gyémánt és Te,
csak szén maradsz,
ha nincs ragyogása,
vágyad lesz hallgatag.

Szeresd, öleld, csókold,
hogy érezze szereted,
mert kihűlt vággyal élve,
hűtlen a képzelet,

 
százszor mondd a végletet,
melyre tested vágyott,
mert a nő szíve a léted,
ad olthatatlan lángot. 

s ha harcol Érted, nézd el,
mert lelke az mi hajtja,
sok apró szívzörej,
mely nyugton sosem hagyja,

 
s ha érzed nincs remény
nézz a szemébe,
titkod oszd meg Vele,
a titkáért cserébe.