Jeges az út, szürke az ég, amott egy meglódult
szán útra kélt, libben a lány, szeme talány,
csillog a hó, pirult arcán,. Százéves fenyőn
ezernyi ág, ugráló mókus friss utat vág, ahogy
lábával töri a hóakadályt. Őz lépked bátran, megy
a határban, megáll a hóban rémültté váltan, jön a
vadász puska a vállán, szalad az állat, oda a zsákmány,
Csobban a víz, merül a vadász, rohan a kutya, ő most
a halász, s kihúzza fogával az embert, a barát.
Zizzen a bokor, vaddisznó röfög, akit egy sündisznó
oldalba bökött, mert csúszik a jégen, kedve vidám,
ilyen az élet a tél folyamán.