Anya, ha nagy leszek favágó leszek,
megkeresem neked a leggyönyörűbb fát,
s eléd hozom a fenyves erdő délceg
fájának legszebbik ágát,
és veszek a fenyőre sok színes gömböt,
aranytól csillogó kicsi angyalkát,
melynek kezéből az ezer csillagszóró,
csak rád hinti, színezüst porát,
csak mosolyogj anya, nevessen szemed,
örüljünk szegényen, ahogy senki más,
mert tudod, az élet, így együtt szép lesz,
ha szeretjük egymást, nem érhet gond,
sem szomorkodás,
na, ne sírj anya, hogy most csak gally jutott,
nekem az is olyan, mint egy mesebeli álom,
mi minden éjjel megtalál, ha lehajtom fejem,
reményként ül a kispárnámon,
mert te vagy a szeretet, az igazi csillogás,
nélküled a karácsony rég hétköznap lenne,
hát hajtsd vállamra fejed anya, s én
megfogom két kezed, olyan féltéssel,
mintha szívem benne verne.