Ha csak  rád nézek szívem nagyot dobban,
vérem lávaként forr, erőtlenné válok,
egyre jobban,
a vágy kerít hatalmába, az érzés bénít meg,
nem vagyok ilyenkor többé,
ura a helyzetnek,
talán egy más világba érek miben elveszek,
és  benne, gyönyörtől kéjes mámortól,
sírva szenvedek,
hogy mit adsz nekem, szóval leírni nem lehet,
felülmúlja a vágy a szerelmet, mikor érint
két kezed,
mert az érzéshez nem kell toll, papír, üzenet,
elég egy ölelés, s a mindenségbe visz el
a képzelet.