Mondd ki amit akarsz, mondd ki azt a szót,
mit elfojtottál régen, s még ott lapul mélyen,
a megalkuvót,
mondd, míg nem késő, léted semmit sem ér,
nélkülem nem is lesz cél, ha nincs aki adjon,
s nincs aki kér.
Ne hallgasd hát el, mi szíved marcangolja,
a jövő, múltad tépve, néha, léha reménnyel
még visszahozza,
de ha társad a bánat, elszáll minden vágyad,
hamis érzésekkel még visszajárhat, de csalfa
lesz a látszat,
s a rideg ajkakon, csak a néma csend mi vár,
ahogy átöleli jeges szorítással, a könyörtelen
halál.