Lyza1: (11-12-2007 @ 01:13 pm)

Gyönyörű, és fájdalmas sorok a kutya életről, de van egy kis bizakodás is, azt olvasom!

lena1: (11-12-2007 @ 01:18 pm)

Drága, Gaby, enek a kutyának az életéhez képest a miénk, egy csoda. Köszönöm, hogy olvastál. Ölellek.Lena

lena1: (11-12-2007 @ 01:19 pm)

Édes Lyza, nekünk még van, a kutyának már nincs. Köszönöm kedves szavaid. Ölellek. Lena

parakalo: (11-12-2007 @ 04:30 pm)

Bölcs gondolatok. Megpróbálom magamévá tenni őket. Igazad van! Nem panaszkodom, mert van hol lehajtanom a fejemet, van párizsi a hűtőben, apropó van hűtőm és van aki szeret. Köszsönöm a szép versedet!

zsuka49: (11-12-2007 @ 05:09 pm)

Jaaaaaaaj!!!Olyan rossz ilyenekről olvasni... Én olyan hülye vagyok, (még a gyerekeimet is arra tanítottam) minden kóbor kutyát megetetek, képes vagyok kajáért haza menni és megetetni őket!! Annyira sajnálom őket!:) Szépen megírtad a versed! Zsuzsi

AngyaliAndi: (11-12-2007 @ 09:17 pm)

Nekem is a szívem szakad. Anyu állatállományának jelentős részét én cipeltem haza. De ettől még a világ szemét, gonosz és kegyetlen. Puszillak.

blue: (11-12-2007 @ 12:47 pm)

...pont ilyen elárvult kutyának érzem magam...szép, torokszorító vers...ölellek: gaby

lena1: (11-13-2007 @ 03:41 am)

Drága Nórika, köszönöm, hogy te is így gondolkodol és azt is, hogy olvastál.. Puszi.Lena

lena1: (11-13-2007 @ 03:44 am)

Igen, drága Zsuzsi, nagyon szeretem én is a kutyákat és sajnálom, ha rosszul bánnak velük. Nagyon jóra neveled a gyermekeid és azt hiszem a kutyák, valahol meg is köszönik ezt. Köszönöm, hogy itt voltál.Puszi.Lena

lena1: (11-13-2007 @ 03:46 am)

Drága Andika, szemét és kegyetlen a világ, de szép is van benne és ha azt észrevesszük, talán nem lesz olyan nehéz élni. Nagyon köszönöm, hogy olvastál. Puszi. Lena

csitesz: (11-13-2007 @ 07:19 pm)

Drága Léna! Ma egy hajléktalanhoz hívtam ki a mentőket. Ott volt mellette a borosüveg, a földön feküdt. Nem volt magánál. De ember. Jó a versed. puszi Józsi

zafir: (11-13-2007 @ 09:33 pm)

Drága Lena! A kutyát az ember valamikor régen magához szelidítette, hogy szolgálja, cserébe a gondoskodását ígérte. Rég volt. Az ember felrúgta egyoldalúan ezt a szerződést. Szerencsétlen kutyák teljesen kiszolgáltatottá váltak... Versed jól érzékelteti e szörnyű és kilátástalan helyzetét e kedves állatoknak. puszi: Ria

lena1: (11-13-2007 @ 10:45 pm)

Nagyon jó ember vagy Józsi, nem hagyod magára, még a hajléktalant sem, mert az is ember. Köszönöm, hogy olvastál. Puszi.Lena

lena1: (11-13-2007 @ 10:50 pm)

Drága Ria, milyen igazad van. Köszönöm, hogy olvastál.Ölellek.Lena

almajanos: (11-14-2007 @ 06:05 am)

Nagyon megható a versed, Lena kedves! És sajnos elég sok embernek is "kutyasorsa" van, vannak, akik ugyanezt élik át, az elhagyottságot, embertelenséget. Sajnos, vannak, akik még a saját gyermeküktől is csak ilyen bánásmódot kapnak. "A mór megtette kötelességét, elmehet". Miután pár gyermeket felnevelt, mehet. Szomorú, megható. Szeretettel, almajanos

lena1: (11-14-2007 @ 08:11 am)

Kedves János, sajnos igazad van és szomorú dolog, hogy némely kutyának és emberbek is így kell élnie. Köszönöm, hogy olvastál. Puszi. Lena

Si: (11-14-2007 @ 11:49 am)

Itt, a határ közelségében, ahol lakunk, évente számtalan elhagyott, kétségbeesetten rohanó, kereső, vagy már minden reményt feladó, kuporgó kutyát látunk. A "kedves gazdik " külföldre igyekeznek kutyástól, de nem gondoskodnak a szükséges állatorvosi igazolással, hogy a kutya is átléphesse a határt. Kiteszik a kocsiból, hogy majd csak lesz vele valami. Nincs borzasztóbb, mint a kutya, amelyik nem érti, hova lett a gazdája. Jobban sajnálom, mint az embereket, mert az ember legalább tudja, kit szidjon a sorsa miatt, vagy tudja, hogy hol rontotta el az életét. Nemrég olvastam, hogy egy kutya kb a 3 éves gyerek értelmi és érzelmi szintjén áll. Az elhagyott kutya olyan, mint egy elhagyott gyerek, de a gyerek könnyebben jut nevelőszülőkhöz. A kutyákat nem lehet mind befogadni, megmenteni. Sajnálni pedig nem elég.

lena1: (11-14-2007 @ 12:58 pm)

Drága Klárika, számtalan esetben látom én is, hogy országúton kóborolnak autóból kidobott kutyák, az utat szimatolva. Soha nem tudom, megbocsájtani azoonak a lelketlen embereknek, akik magukra hagyják ezeket az ártatlan állatokat. Olyan sok szeretetet adnak, hogy sokan megirigyelhetnék, ezt a fajta érzéseiket. Nagyon köszönöm megtisztelő soraid és azt, hogy olvastál. Puszi.Lena