Még nem tudom mi vár rám, pár küzdelmes év után,
lesz-e majd valaki, ki, ha elfeledem megsúgja a nevem,
s ha egyszer el kell menni régi otthonomból, gondol e
majd arra, milyen keserű érzés lesz egy idegen helyen.
Vagy, ha végleg elhagynak, s tán, meg sem látogatnak,
nyűg leszek majd mindenkinek, nehezen cipelhető teher,
s miközben vágynék a szeretetre, elhamvaszt közönyük,
megölve a hitem, bűntől izzó rideg  szemeivel.  
S ha egyszer eljön majd az utolsó napom, elmémben
éledni fog egy régi kedves nóta, jajdul e majd dallam 
mely felhangzik halkan, ha végső útra kísérnek szerény
koporsómba? Mikor már  földbe temetve nyugszom,
hol bűnnel teli sorsom hangtalanul megváltásra vár,
vajon lesz e, ki könnyes tekintettel imát mondogatva,
egy elhalkuló sóhajjal, gondolatban még karjaiba zár. 
Mikor fejfámon a betű is szűrt homályba jár, marad
e még emlék, az itt hagyott szívekben, mI nem szunnyad
könnyen, S odaát is örök időkig szeretetre vár.

2008.01.02