Nézd azt a falat, már bontom hosszú évek óta,
de csak körmöm szakad, és véremből növekszik
alatta a tócsa. Akarom, de nem mozdul a zár,
pedig itt benn - semmi más, csak a rabság vár.
Mit tegyek, hogy boldog legyek, még hány ajtót
feszegessek...? És hány százas szeget kell
letörnöm még róla, hogy szabadon és láncok
nélkül, újabb remény-szikrát kapva végül
- én is vágyhassak a jóra...?
...vajon délibábot kergetek? Vagy a tűzzel, és
a vízzel játszom? Mondd, melyik az erősebb?
A forró láva semmivé tesz, még a víz is
felemészthet, ha vihar tombol rajta, s annak
tajtékzó hullámai őrült morajlással ki nem vetnek
engem a túlsó partra. - Fáraszt ez a hajsza.
Mondd, melyiket válasszam, mi oltalmat ad erőm
felett, s lassan, porba hullva csak egy apró,
halvány folt lesz, mit már tisztítani sem lehet,
- ha kormos, és vetemedett már a múltja...?