Ma már kenyerünk íze sem a régi,
hiába frissen sült és illatos,
nem azt a régi emléket idézi, mikor
a száraz héj is frissen ropogott.
Megváltozott minden, színtelen a világ,
s az évek múlásával-penészessé vált,
az a foszlós kalács.
Látod? Élünk egymással, mint azelőtt,
de szerelmünkből dac és düh marad,
ellenfél lettél, ki még kenyeret szel,
de réges-régen más szájízzel harap.