:
Néha kattog, mint egy rozsdás fémkerék,
majd ütemet váltva versenylóként tombol;
s aztán egyszer csak újra elhalkul, ahogy
a szó az emberben, ha magány felé fordul.
Sokszor hamisan cseng őrült dobbanása,
érzem, lassan semmivé tesz ez a szívzörej,
s míg fékezném csitítva zajos dübörgését,
annál gyorsabban ver- s akkor csatát nyer.
Fárad már tudom, bár néha még titkolom,
mikor forrón lüktet bennem, belülről éget,
de ha jól kifáraszt, majd megalkuszom vele,
s akkor pár évig én érte, ő meg értem élhet.
2008.03.21
(129 szó a szövegben) (683 olvasás)
AngyaliAndi: (03-21-2008 @ 11:06 pm)
Lenám, ez... ez nagyon igaz vers. Csodás. Puszillak!
erda: (03-21-2008 @ 11:14 pm)
Nagy-nagy békességet árasztanak a soraid. Szerintem, Te tudsz valamit... Nagyon jó! :))) Pussz: Éva
lena1: (03-21-2008 @ 11:41 pm)
Drága Andika, nagyon köszönöm. Szeretettel ölellek.Lena
lena1: (03-21-2008 @ 11:43 pm)
Drága Éva, köszönöm, hogy így látod. Megtisztelsz, ha olvasol. Öllelek.Lena
Julianna: (03-22-2008 @ 02:19 pm)
Lenám, mindig meglepsz új és igaz gondolatokkal. Puszillak: Edit.
Anna1955: (03-22-2008 @ 07:50 pm)
"Sokszor hamisan cseng őrült dobbanása,/
érzem, lassan semmivé tesz ez a szívzörej,"...nagyon tetszik...:))))
lena1: (03-22-2008 @ 10:11 pm)
Nagyon köszönöm, drága Editke. Ölellek.Lena
lena1: (03-22-2008 @ 10:11 pm)
Drága Anna, nagyon kedves vagy. Igazán köszönöm. Ölellek.Lena
lena1: (03-24-2008 @ 07:47 pm)
Drája Zsófika, köszönöm hogy olvastál. Szeretettel ölellek.Lena
szellzsofi: (03-24-2008 @ 10:21 am)
Léna, ismét cupp. Nagy cupp. szellője :)))