Néha könyörtelenül kitépik a lelkem,
helyében égető durva heg marad,
mely nem gyógyul többé könny ízű
hittel- kés szúrta sebe újra felszakad.
Néha tudom, hogy mindaz mit hiszek,
csak önnön magam alkotott, beteges
képzet, melytől darabokra hullik szét
az álom, s az egykori öröm, bánat lesz
majd végleg.
-Egyszer engem is megtalál a végzet.
Néha többre vágyom, mit az élet adhat,
mohón habzsolom az elém vetett jót,
de rá jövök arra, bűn az amit várok, ha
nem értékelem kellőképpen a nekem
fogant szót.

2008.04.17