Ma újra enyém volt, minden régi emlék,
a poros út, hol először érintett a nyár,
a széltől hajladozó, napon ringó búza,
s a közelben legelő gyapjas birkanyáj.

 
Elnéztem a fészekben a madárfiókákat,
a vihartól kettészelt lombos fa alatt,
ahogy utolsó erejével is ölelve vigyázta,
kedves kis lakói szárnypróbálgatásukat.

Ma úgy égette talpamat a tarló szúrta seb,
miközben futottam egy pillangó után,
s míg az szabadon szállt szárnyait kitárva,
csak álltam, és néztem a múltamat sután.

 
Magam előtt láttam az elszunnyadó napot,
ahogy elfáradt szívvel a hold csókjára várt,
s titokban én is pár könnycseppet ejtettem,
ahogy újra felidéztem a szerelem mámorát.

2008.05.31