Hagyd végre a múltat- nem ér az már semmit-
Porba hullott szikraszívet, elhamvaszt a szél.
S bárhogy fájlalod is, azt a nyughatatlan álmot,
nem marad belőle, sem nyár, sem ősz, sem tél.

 
Szelíd hangok susogása lassan köddé válik,
páráján keresztül pár könnycsepp még a tiéd,
de tüzes szemmel felszárítja az éjszaka varázsa,
mikor izzó lángja érinti egy angyal bűvös kezét.

 
Feledni kell az érzést, mely béklyójával ölel.
Feledni kell a nevet, mely szárnyalt, hitt és ígért,
s el kell űzni magadtól a kérész szülte időt,
hogy csöndröpte pillantása ne veszítse színét.

 
Tudom, nem szólnak már éjben szálló dallamok.
Jéghideg cseppé simulnak a vágy érlelte mesék,
de a jövő  rejtett napjai neked fonnak koszorút,
hogy sziklaerős szíved, a tenger elé vigyék.

2008.08.06

Szeretettel Baggionak, Lenától