:
A FÁK ALATT
A fák alatt, közel a házhoz
Így szólt a férfi asszonyához:
Tudd meg, te vagy az életem,
Te vagy a sóm , a kenyerem,
Hűs hajnalom, munkás napom,
Hazavezérlő csillagom...
Tövisek között áfonya!
Ha nem lennél, engem ki várna?
Te vagy a lelkem téli álma,
De Ő ... a tavasz mámora !
(55 szó a szövegben) (698 olvasás)
Netelka: (12-02-2003 @ 09:06 am)
Hú, az utolsó sorod úgy ért, mint egy pofon, beleborzongtam! Nagyon sokatmondó a versed, egyszerre szép és fájó. Gratulálok!
csingi: (12-02-2003 @ 09:41 am)
C'est la vie! - tagadhatatlan. Igaz és természetes.
Zsoló: (12-03-2003 @ 08:45 am)
Egészen az utolsó sorig értem. Markáns férfias vers.
De ki az a rejtélyes "Ő"? (mert előzőleg még tegeződő a viszony)
Zsoló: (12-03-2003 @ 09:04 am)
Egészen az utolsó sorig értem. Markáns férfias vers.
De ki az a rejtélyes "Ő"? (mert előzőleg még tegeződő a viszony)
Si: (12-03-2003 @ 09:59 am)
Kedves Zsoló, feltételezem, hogy férfi hozzászóló vagy, azért nem érted. A női olvasók azonnal tudják miről van szó, mert érzékenyebbek erre a témára.
