:
HITETLEN IMA KARÁCSONY UTÁN
Két fiam felnőtt. Körülöttem
néhány száz vers: ennyi egy élet.
Uram! Nekem nem adtál útipénzt,
hogy miből kezdjek, miből éljek.
Nem őriztem meg, nem herdáltam,
mert a semmi is több volt nálam,
csak létem léte volt ajándék,
de már attól is úgy megválnék...
nekem nem érték, másnak nem teher,
a semmi lábánál hever...
Ennél több volna nagyra vágyni
érdemtelenül, vagy akármi,
ami célt ad, reményt, vagy vak hitet…
azt is minek, azt is kinek?
A gyertyák lassan már kihunynak,
mit mondhatnék annak az úrnak,
aki szétfoszlott már a semmiben,
akár gyermekkorom, hitem...
Hát megteremtem újra itt magamban,
hogy ne magam vádoljam szakadatlan:
legyen, akire öklöt rázzak,
kire ráfogjam a világnak
tenger hibáját, tűnt reményét,
s ne bárányként várjam a végét.
(101 szó a szövegben) (738 olvasás)
sohajto: (01-04-2004 @ 09:46 pm)
Azt irja az adminisztrator, hogy: Nagyon jol sikerult.
"sikerul" annak aki probalkozik... aki tud az ilyen koltemenyt ir.
Administrator: (12-26-2003 @ 04:53 pm)
Borotvaéles, perspektívikus. Semmi maszlag, csak durr bele a közepébe. Nagyon jól sikerült!!!!
kerlac: (12-26-2003 @ 12:31 am)
Szinte látlak, amint ülsz Magadban, és mint könnycseppek, peregnek a szavak Belőled.
Megrázó..nem tudok rá jobb szót.
melitta: (12-31-2003 @ 05:08 am)
Nagyon szep ez a vers.
Melitta