MINDEN VERSEM TIÉD

Minden versem terólad szól szivem,
és róla...és róla...
Minden soromban ott lobogsz velem
és persze ők is. Vagy nem?
Mondd meg hát nekem,
ez milyen szerelem?

Igen, minden dal három férfié
egyszerre és külön.
Osszátok el, hosszában,
vagy keresztben,
vagy szétpengetve mind a szavakat,
figyelve mi jut, mi marad,
darabra mennyi és kié?
Én nem vagyok már senkié.

Három férfi van mindegyik dalomban.
A három inkább lenne egy!
Mellettem egy hús-vér az ágyon...
Másik: megértő jó barátom.
A harmadik ? Talán csak álom...
Belátom,
hogy együtt sem tesznek ki egyet,
egy igazit, akit egy asszony
egy élaten át is szerethet.