Cím: Gyorsuló időben
Szerző: Si - Kamarás Klára
(05-04-2004 @ 04:17 pm)
:
Az évek futnak, súlyosan, dobogva,
én is gyorsulva süllyedek a multba.
Tudom, hogy a világ meglesz majd nélkülem,
de mégis, néha már úgy képzelem,
hogy e világ az én világom:
napom, holdam, és csillagom... virágom...
s ha meghalok nem marad semmi:
velem együtt tűnik el valamennyi...
Persze magam is nevetek e képen,
volt már hasonló naiv tévedésem,
hát nem tudom, küzdjek-e ellene
vagy inkább megnyugodni kellene,
nem tűnődni, mi vár a nagy egészre,
a világra, melynek nem leszek része.
(66 szó a szövegben) (719 olvasás) 
veva: (05-04-2004 @ 04:51 pm) Itt maradsz mindenben, mihez hozzáértél, s szereteted abban, akit megöleltél. ------------ de mindezek a gondolatok egészen biztos vagyok benne, hogy koraiak, mint ahogy az enyémek is azok szoktak lenni ;)
bla: (05-04-2004 @ 06:11 pm) Gyermeket szültél, neveltél, fát ültettél, házat építettél-otthont teremtettél, verset, esetleg könyvet írtál - mi hiányozhat még, hisz teljes életet éltél? Csak folytasd nyugodtan tovább....:-)))
samway: (05-04-2004 @ 08:18 pm) hagyd a multat,a jövőre koncentrálj ,,nagyon szép amit írtál
kerlac: (05-04-2004 @ 08:25 pm) Minden érző léleknek vannak ilyen hangulatai.
Oly természetes ez, mint az ősszel hulló levél.
De ilyen szépen kevesen tudják megénekelni.
viewpoint: (05-05-2004 @ 01:28 am) "Mi vár a nagy egészre?" Ammondó vagyok, nyugodtan tűnődj el ezen, mert nem mindegy. Mert bizony Te vagy ez a világ, te teremted, és így vagy úgy, de itt maradsz. Még akkor is. Még utána is. Hát nem mindegy, hogy "mi vár a nagy egészre".
Si: (05-07-2004 @ 10:20 am) Köszönöm az észrevételeket.
Hozzá szeretném fűzni: ez nem blog.
Amit írok, az elsősorban vers ... szeretne lenni. Persze, ahogy a régi reklám mondja: " Egy kicsit én is benne vagyok..."
|
