:
KIS ÉJI ZENE
(Kaskötő Istvánnak)
Fülemben az esteli csendben,
már nem hexameterben,
dúdol a vér,
lám hajam is beszitálta a dér,
tán eljött az idő,
az hozta elő
szívemből az új muzsikát,
szomorú muzsikát.
Hogy cirpel a csend!
Parányi
cintányérok hada zeng,
és semmi se köt már,
semmi se old még,
és ki elindult,
lehet, hogy holt rég,
úttalan úton,
útfélre téve,
már csak azt várom,
mikor lesz vége,
mert hajamat
beszitálta a dér,
elszállt az idő,
lassul a vér...
az hozza elő
ezt az új muzsikát,
szomorú muzsikát...
***
(69 szó a szövegben) (709 olvasás)
zsoló: (04-24-2004 @ 03:30 pm)
Elmúlhat-e egyszer annak napja
Ki ily csodálatosan érti, s hallja
S szívembe muzsikálja még
A természet lágy, zengő énekét?
Az útfélen apró nemzet térdel
Kis tücsök megrendülve néz fel
Nincs még itt az időd - szólja
Az árvácska is :-ne menj el!!-sikoltja
Szél szárítja könnyes kék szemét
S mozdul vele együtt mező és a rét
Meglásd, gyöngykoszorút fonnak
Ha egyszer majd eljön az a holnap
veva: (04-24-2004 @ 09:26 pm)
Amíg szól a zene belülről, addig jó. Hisz a szomorú muzsika után hidd el, majd jön a vidám.
Bogika: (04-24-2004 @ 10:13 pm)
Si verse így együtt zsoló hozzászólásával: remek.
káma: (04-25-2004 @ 09:54 am)
Ezt a verset szavalni kell.
Janó: (04-29-2004 @ 10:43 pm)
Jó vers nagyon, Si. Kvesen fogják meg Mozartot ilyen jól.
Akaratlanul is kedvenc Mozart versem jut eszembe, s ez nagyon jó:
"MOZART
Ó, vidámnak, mert fiatalnak
lenni s maradni, szomorún is
és megvénült-fiatalul!
kacagni, míg a kacagás
titokban zokogni tanul!
játszani - s a játék titokban
holt-súlyossá komolyodik:
megrendeltként szabadnak lenni
a legutolsó hangjegyig!
- Nehéz volt? - bekopogtatok,
gondterhelt élő, víg halottnál.
- Azt akartam: a világ
észre se vegye, hogy fáj. "
____________________Szilágyi Domokos
Mától két Mozart vers van a gyüjteményemben . . .
