:
VÉDTELENÜL
Kereshetek egy zengő dallamot,
s hiába írok csengő rímeket...!
Fátyolba burkolt, ezer gondolat:
Van, amit eltitkolni nem lehet.
Mint a királyt mesebeli ruhája,
úgy vesz körül minden szó
és hiába
bujkálok régen elvetett
és újra felkapott színes ruhákba,
áttűnik rajtuk, bárhogy leplezem,
a csontváz, amely belső lényegem.
Tudom, a költő burka mindhiába:
didergő lelke mindig meztelen...
(45 szó a szövegben) (707 olvasás)
zsoló: (04-26-2004 @ 02:10 pm)
Asszonyom, ha kívül dúl is télidő
Megejtőn lebben gyönge lángja
Semmit ér a szó, ha pusztán szépítő
És nem angol posztó ruhája?
Ha mást nem is , itt ülök, s hallgatom
Mezítelenségében is gyönyörű
Vállára terítve búsan őrző dalom
Akár botjára a subát, mely aranyszőrű
A nyáját vigyázó juhász felteríti
S jöhetnek huncut, hízelgő gazok
Szolgád a tolvajt fülig elmeríti
Bolondodként csak igazat mondhatok
Netelka: (04-26-2004 @ 11:19 am)
Jaj, Si, ez fantasztikusan sikerült, őszinte elismerésem! Annyira igaz a versed...
veva: (04-26-2004 @ 11:37 am)
Ez nagyon igaz! Aki őszintén ír, az pőrére vetkőzik.
bla: (04-29-2004 @ 06:46 am)
Nagyon igaz, tetszik!
