:
Csak szem a szemre, lánc a láncra,
miként sodort a három párka...
Ki munkál, hajszol, mindörökre
sorsunk szívósan ölti egybe.
Tervrajz szerint, vagy ég bolondja
szövi a szálat össze-vissza,
s nem tudhatjuk, mi lesz belőle,
közülünk kinek van jövője,
kiből lesz bölcs, gazdag, vagy árva,
csak szem a szemre, lánc a láncra...
Oltárra lesz terítő, fényes,
király palástja, széle véres...
vagy lábtörlő dohos sarokba,
aztán a sors szemétre dobja...
Ne nézz előre, ne nézz hátra,
horgolva , szőve, varrva, vágva...
csak szem a szemre, lánc a láncra..
Jaj, aki csak egy szem a láncban
ne gondolkozzon, hisz bezártan
sodródik sorsa áramában,
és nincs kiút, csak ősi kényszer
megtartani, ne málljon széjjel,
amit a többi összefogna.
Nincs üdvösség, nem jutsz pokolra,
csak ez a szédítő motolla...
s magasztalva, vagy meggyalázva,
csak szem a szemre, lánc a láncra...
(112 szó a szövegben) (696 olvasás)
clay: (05-16-2004 @ 03:08 pm)
Nagyszerű vers!
veva: (05-16-2004 @ 12:22 am)
Néha én is így érzem..., de aztán mindig kapok egy kis erőt.
bla: (05-16-2004 @ 12:37 pm)
Super, nagyon jó!
samway: (05-16-2004 @ 12:44 am)
nagyon tetszik ,,az életet írtad le,örülök ,hogy olvastam ily késői órán
LunaPiena: (05-17-2004 @ 08:27 am)
Nagyon megkapó vers. Gratulálok!