:
Hozzám ne szólj,
ne símogass, ne légy jó
mert lángragyújt
minden baráti szép szó...
Mert oly kevés volt a meleg,
a fény itt:
nekem egy szentjánosbogar is
fénylik
akár a hold,
akár a csillagok.
A második szónál
már nap ragyog,
és nem tudod,
szegény, nem értheted,
mi gyújt így lángra
egy hideg szivet.
Én sem tudom,
de mindig ez a vége...
a vége... a vége...
Menj békével tovább,
Hidd el,
nekem megérte.
samway: (06-05-2004 @ 03:53 pm)
nagyon tetszik Si,bájos és kedves vers,
Bogika: (06-05-2004 @ 04:16 pm)
Pont az én hangulatomat tükrözi. "Jégből vagyok, talán fél sem olvadok./Nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet."
veva: (06-05-2004 @ 11:39 pm)
A vers nagyon szép!!! Mert kell a fény és a meleg - ...és be is kell engedni az életünkbe!
Netelka: (06-06-2004 @ 01:14 pm)
Jaj, Si, hányszor éreztem én is már ezt. Nagyon szépen írtál erről az érzésről.
ukume: (06-06-2004 @ 08:24 am)
Ez nagyon jóóóóó:)
zyuwataneo: (11-14-2009 @ 02:14 pm)
Noshát, ami azt illeti tényleg veszélyes dolog neked lőporoshordón ülve fáklyával játszani, mikor hol te vagy a mágnes, máskor meg téged vonzanak egyszer a lángra gyújtó baráti szép szók...,máskor a kimondhatatlan , és kimondott messzi jajszavak. :)...Z