:
Álomország álomútjai mentén
álomjuharfák állnak hallgatag
vihartört ágak végig az úton
nem tudom téged mért álmodtalak
álmodban vártál álomréteken.
Én csak a magam álmát álmodom
botorkálok a tört ágak között
tört szárnyakkal egy viharvert uton.
Van valahol egy öregember
fehérszakállú, mint a bibliák
lapjain (ékes illusztráció)
ha tényleg lenne, tán az lenne jó.
megmarkolná az idő kerekét
hogy visszahajtson hosszú éveket
de álomkézben nincs elég erő,
visszaforgatni semmit nem lehet.
Szálljunk ki itt az időutazásból,
elbirnak engem saját szárnyaim.
(Nem birnak el.) Most tépelődve járok
álomjuharfák álomútjain.
ukume: (06-11-2004 @ 05:09 pm)
De elbírnak szárnyaid! Álmodj csak! Amit meg sem álmodsz, hogy valósulhatna meg? Nagyon kedvesek a verseid, imádom olvasni őket!!!
veva: (06-11-2004 @ 05:10 pm)
Álomutak gödreiben én is gyakran bukdácsolok, s talán el is vesznék, ha tényleg teljesen egyedül lennék...
kerlac: (06-11-2004 @ 07:20 pm)
Ha nem álmodsz, sosem ébredsz fel.
Fata_Morgana: (06-11-2004 @ 08:13 pm)
Én is imádom mindegyiket! :) ez meg elringatott a dallamosságával és mintha lenne, hogy mi lenne ha lenne Isten...?