:
Lassan elönt a mult,
mint céltalan hömpölygő áradás,
és nem tudom, mi ez,
utolsó ráadás,
elszámolás, vagy merész újrakezdés...
Bennem csak halvány feltevés van,
mindarról, hogy mi lesz a vége,
felnézek-e még egy felhőtlen égre...
Ha majd visszavonul az ár,
az erre járó mit talál?
Leszek-e még...
s rosszabb, vagy jobb, mint voltam,
vagy itt maradok, itt e sivár parton
szétszórt szemét s koszlott dögök között,
akár a többi, elfeledve holtan,
s lesznek-e éhes csőrök,
vagy a temetőszolgák, néma őrök
takarítják el életem nyomát.
2002.08.14.
(111 szó a szövegben) (709 olvasás)
Vigi: (07-05-2004 @ 01:38 pm)
Az életösztön, az, ami erőt ad a holnaphoz, s a remény, legyen bármilyen halovány...
kerlac: (07-05-2004 @ 01:38 pm)
Oly sokszor érezzük, hogy itt az ideje a Nagy Számadásnak.
És amikor belekezdünk, kiderül, hogy rengeteg dolgunk van.
Úgy vélem, Neked is csak egy megálló volt 2 éve ez a vers, hogy szétnézz kicsit.
Halogen: (07-05-2004 @ 03:22 pm)
Szia, nagyon erősek a képeid, szinte ott voltam...
veva: (07-05-2004 @ 11:07 am)
Minden nap egy újabb újrakezdés - s belőled ez nem hiányzik! A számadás még sokkal odébb van! :)
ukume: (07-05-2004 @ 11:39 am)
Mint mindig: nagyon jó! Mindannyiunkban ott bújkálnak ezek a kérdések...
szkallas: (07-06-2004 @ 04:44 am)
Mint legtöbbször, Si ismét "adta formáját" remekbeszabott!... én is csatlakozom a többségi véleményhez..mindannyiunkban ( vagy majdnem mindannyiunkban?) felszínre kerül az ismételten feltett kérdés, marad e valami mögöttem??... vagy a széllel együtt - eltünök...
