:
EMLÉKEZÉS ZSÓFI MAMÁRA
Anyámnak tündérujja volt,
nyomán a szakadás beforrt,
leszakadt gombok serege
kereste, hol van a helye.
Kezében táncolt a kanál,
dalolt a fedő és a tál,
és tudtam, mikor este főz
meséket gombolyít a gőz.
***
Én tündérséget nem tanultam,
és most, hogy visszasodrom múltam,
nem tudom, olyan fontos-e
a valóság, mint a mese . . .
Anna1955: (05-07-2005 @ 06:34 pm)
Egy nagyon kedves emlékezés. Gratulálok, hogy ilyen aranyosan megírtad. Nagyon tetszik. :))))
Netelka: (05-07-2005 @ 06:49 pm)
Nagyon szép!
Myra: (05-07-2005 @ 07:21 pm)
Mese vagy valóság...talán nem ez a lényeg, hanem a hangulat. A régi idők hangulata, a visszaemlékezés, az emlékek, egy-egy belénk ivódott kép vagy illat.
csingi: (05-07-2005 @ 07:21 pm)
Nehéz méltatni úgy a verseidet, hogy ne legyen az ember közhelyes. Egyszerű, tiszta, hangulatos, pontos.... egyszóval, tökéletes. Jó olvasni.
Bogika: (05-07-2005 @ 07:34 pm)
Ha nincs mese, szörnyű a valóság.
szkallas: (05-08-2005 @ 04:29 pm)
Te aallitod - " tuundeerseeget nem tanultam "..ugy velem, ez "mese".. Benned oorooklodoot Zsofi Mamaad tundeertermeeszete!
_zizike_: (05-08-2005 @ 05:09 pm)
Si!:) Kedves tartalom, jó vers! így egyszerűen...:)
khama: (05-08-2005 @ 10:21 am)
Harmónikus, kedvesen lágy és őszinte.
Azt gondolom, a tündérséget mégis megtanultad.
A mese legalább olyan fontos mint a valóság.
A mese egyfajta álom...
ibartha: (05-10-2005 @ 11:47 pm)
Megható vers.
