:
A költő és múzsája
A költő fölött elszáll az idő.
Mi megmarad, talán a gondolat,
mert életünk, mint múló pillanat,
úgy tűnik el, hogy meg se mérhető,
mit értünk el, s értelme volt-e ? Ír
az ember, ha úgy érzi, írni kell,
és az se számít, ki olvassa el,
s megőrzi-e a türelmes papír...
A múzsa az, ki mindig megmarad
holtában is örök fiatalon:
csókja ott lángol egy-egy verssoron,
s felhők között száll, míg a föld alatt
porlad ki róla írt, szegény rokon...
már könyve is poros a polcokon.
Első közlés: www.KALAKA.com
(88 szó a szövegben) (716 olvasás)
csingi: (06-11-2005 @ 08:57 pm)
Tökéletes - a forma és gondolat. Köszönöm.
Netelka: (06-11-2005 @ 09:10 pm)
Szívből jövő kalapemelés :)
szkallas: (06-11-2005 @ 09:32 pm)
Szavad mindig igaz.. versed nagyszeru.. muveid sosem fognak porosodni a polcon.. Kedves Sida!
Anna1955: (06-12-2005 @ 07:28 pm)
Nagyon tetszik. Micsoda gondolat, és mennyire igaz.... Nagy költő vagy ! Gratulálok...... :)))))
veva: (06-12-2005 @ 10:31 pm)
Megőrzi papír és egyéb "betűhordozó", s fölötte elidőz egy-egy gondolat, ha az írás megérdemli. A Te írásaid ilyenek!
csizi: (06-12-2005 @ 11:40 am)
igazán tetszik ! Grat.
_zizike_: (06-12-2005 @ 12:33 am)
Nagyszerű gondolat, ragyogóan versbe szedve! gratulálok! :) zizike
Csillagtalan: (06-13-2005 @ 02:08 pm)
Kedves Si! Milyen jó érzés egy ilyen szép, nyugodt és letisztult verset olvasni. Nemcsak a gondolat nagyon értékes, hanem a kivitelezés, és a mögötte lapuló kedves Si... Szomorú és dacos vagyom most éppen, de ezzel a rendezettséggel és csenddel a versedben megnyugtattál. köszönöm! Csillagtalan
