szkallas: (11-10-2005 @ 11:56 pm)

megmondom! en Neked Si! irjaal toobb ilyen verset! nagyszeru ez is!... mint a tobbi alkotaasod. de ehetsz szotyolamagot, akaar tookmagot is! (ha ki nem uut rajtad!?).. de ne irj ketseegbeesetten (az az en reszortom, van miert - hidd el!... priviben boovebbet, uudv, a majmos Bandi.

vp_rozika: (11-11-2005 @ 03:20 am)

Szia, Kedves Klára! A téren körülvesz a pezsgő élet, tanuld meg meglátni benne a szépet. Akkor még vállhatsz messiássá! Mennék veled a térre és eszembe nem jutna ekkora butaságot javasolni;-), de hogy nagyot dumcsiznánk, az bizonyos!;-)) Örülök, hogy itt is rendre olvashatom a verseidet, Rozika

agnes: (11-11-2005 @ 03:38 am)

Melléd ülhetek? Mert én sem tudom....de valami fáj nagyon....

khama: (11-11-2005 @ 03:40 pm)

Átérződött a mondanivaló... ide ülnék melléd egy kicsit...

soman: (11-11-2005 @ 07:47 am)

Üljünk le a padra, ne álljunk, dumáljunk: Hát jó; légy inkább megváltó, nem, nem mondom, hogy nekem nincs gondom, de ahhoz, hogy e bajt elássam, szemed tükrében a szabadság eszményét emelő fáklya fényét KELL, hogy lássam! Adsz egy szem szotyit? :)

Si: (11-11-2005 @ 09:09 am)

Ez a versike dalszövegnek indult. Egy kis együttes részére írtam, de csak eddig jutottam vele. Remélem, hogy amit el akartam mondani, az ennyiből is kiérzik. Prózában annyi, hogy a fiatalság világmegváltó tervei gyakran elszürkülnek az évek múlásával. Köszönöm, hogy elolvastátok.

csingi: (11-11-2005 @ 09:56 am)

A vers egyszerűen, könnyedén, életszerűen és pár sorban írja le az érzést, ami néha meglegyint, és ami gondolom, még fokozódni is fog.

LEKA: (11-11-2005 @ 12:04 am)

Kedves SI! A lélegzetem is elált. Nagyon tetszik ez a felszabadult hangvételű vers. Az ismétlődő kérdések pedig igazán remek hatásként zárják a versszakokat. Szeretettel: Éva

mucika: (11-11-2005 @ 12:08 am)

Mióta Velencén élek a kertben vagy a tóparton ücsörgök,de versed eszembe jutatta a Köztársaság téri padokat a meghitt dumálós estéket. Amikor még én is városlakó voltam. Szivesen pihennék meg meletted a padon és megbeszélhetnénk a világ dolgait.Köszönöm ,hogy felszinre hoztad az emlékeket!: Edit

Anna1955: (11-12-2005 @ 09:07 am)

Kedves Klári, én most kezdek rájönni, hogy minden kornak megvan a szépsége..... Én még csak tanulom meglátni, de szerintem te már tudod a titkát is....És ettől szép az élet, minden pillanatban....Szeretettel Anna

boblogan: (11-13-2005 @ 06:49 pm)

Szuper! Grat.!