:
Augusztusi felhők
– Nevetsz, de szemed nem nevet veled,
s szád szögletében keserű az árnyék.
Kérdeznélek, de mit sem ér a szó,
őszinte választ mindhiába várnék.
Milyen felhő ez...? Elszállt az idő?
Ne gondolj rá. Lesz még napfény, madárdal,
lomb és virág... és vers. Szerelmes szó is.
A gondolat határok nélkül szárnyal.
– Most óvatosan lépünk járt úton,
és napra-nap. Mondd meddig tart hitem?
Botorkálunk a szürke semmiben!
Hová? Miért? Már magam sem tudom,
hiszen csak álom minden újrakezdés!
Ha tudsz feledni, akkor vagy szerencsés.
Első közlés: www.Kalaka.com 2005. aug. 20.
(82 szó a szövegben) (725 olvasás)
szkallas: (10-30-2005 @ 01:33 pm)
mintha szivembool irtad volna! Szonetted gyoonyooru!
csingi: (10-30-2005 @ 04:37 pm)
Ismerős érzések, gondolatok, ám a tiéid mesteri formába öntöttek.
csizi: (10-30-2005 @ 06:19 pm)
Nagyon szép, és nem tudok feledni.
Anna1955: (10-30-2005 @ 08:49 pm)
Gyönyörű lélekbe markoló... Az utolsó sora nagyon borús gondolat...A szép emlékeket kell előszedni és akkor nem a feledés a lényeg....:)))) Csak gondolkodtam itt össze vissza, mert szonetted nagyon tetszett....:))))))
Profugus: (10-30-2005 @ 09:09 am)
Szép, tartalmas szonett.
Netelka: (10-30-2005 @ 09:59 am)
Gyönyörű!
Fata_Morgana: (10-31-2005 @ 08:43 am)
A feledés helyett talán a megértés.., gyönyörű a versed!
