:
Csillagív
Már tudom, hogy a csillagok nem
akárhogy futnak fenn az égen,
és nem csoda, és nem varázslat,
ami ott tartja őket féken.
...és jó, hogy elkerülik egymást,
és jó, hogy nincs találkozás,
mert világokat törhet össze
egy szörnyű égi robbanás.
Mind így vagyunk. Sodor a sorsunk.
Távoli ívek közt szabály,
vonzás - taszítás: ez az élet,
s míg lefutunk az ég falán,
vannak, kik elkerülik egymást.
Jobb is talán.
Első közlés: www.Kalaka.com 2005.október
(65 szó a szövegben) (708 olvasás)
csingi: (10-30-2005 @ 07:01 pm)
A kép és a gondolat harmóniája. Igen, ez így van.
blue: (10-30-2005 @ 07:09 pm)
Szép vers!
Profugus: (10-30-2005 @ 09:13 am)
Tetszett a vers, javíts ki: úgy éltem meg, mint egy szerelemből szabadult madár dalát, aki eldönti, nem kell többé szerelem, mert csak kékre-zöldre zúzza bokáját annak bilincse.
Netelka: (10-30-2005 @ 11:19 am)
Nagyon igaz gondolat :)
szkallas: (10-31-2005 @ 02:45 pm)
ismeet a mindenkihez kedves, segito Tehetseeg aldotta Si! egy reegebbi gyongyszeme! nem szegyellem vallani, tiszteloo szeretetem Iranta!.... koszonoom Kedves Si!... huuseeges baraatod s olvasood vagyok...
khama: (10-31-2005 @ 04:21 pm)
...igen, talán valóban jobb. De akiknek találkozniuk kell, azok bizonyosan keresztezik egymás pályáját. Jó újra olvasni Téged.
Anna1955: (10-31-2005 @ 10:12 am)
Gyönyörű verseket írsz.... Nincs is mondani, hisz nem sikerülne, csak érzem...:)))))
