| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: A búcsúztató
Szerző: Si - Kamarás Klára
(12-17-2005 @ 12:30 am)
:
A termelési adatok sora, mint szűnni nem akaró áradat zsongott át a megszokott útvonalon: egyik fülön be, a másikon ki. Már csak összefüggéstelen szavak mozaikjaként hatottak az elpilledt hallgatóságra: volumen… bázisadatok viszonylatában… termelékenység… takarékosság és újra és újra: „tudatváltásra van szükség”!
− Na nekem már nem − szögezte le magában Karcsi bácsi, aki kivételesen az első sorban ült, és kihúzta magát ünneplő ruhájában.
− Mikor kerülök sorra? Szorítja már a cipő a bütykömet − morfondírozott.
Végre! Méltatás: Sok éven át… munkában megfáradt… Gyere vissza bármikor…
− Hiszen tavaly szó szerint ezt a beszédet mondták, mikor Piroska néni ment nyugdíjba!… Azért szép, bizony szép, hogy itt mindenki előtt… és milyen megható…
Az öreg könnyezik… Egyedül ő.
Virágok… Kézfogás… Egy csomag.
− Valamit kellene mondani… Mit is, mit is…? − de már sodorják kifelé.
− Gyertek a raktárba! Karcsikám, hoztunk virslit, meg sört.
− Mit is akartam nekik mondani…?
*
Karcsi bácsi, nem baj, ha nem sikerült megszólalni, elég, ha csak gondolt rá. Én megértem és egyszer el fogom mondani…
Valahogy így:
Szedett-vedett válasz egy jólfésült búcsúztatóra
Elhangzott itt sok tarka szólam,
Mint eddig mindig, minden évben.
Nem nekem szólt és nem is rólam
És az egészet nem is értem,
De lenne még néhány szavam,
Hisz én búcsúzom, én magam.
Mindig a rossz színt választottam,
És gyakran a rossz lóra tettem,
Lottó-ötösről álmodoztam?
Nekem nem lett még kettesem sem.
Mért lennék ettől kevesebb,
Mint annyian a nyertesek?
Hogy, amit mondtam, mindig hittem...
És megbíztam mások szavában?!
Ebben még semmi furcsa nincsen!
Vagy itt nem így megy mostanában?
Csak jó szót vártam, meleget,
Hogy megvívjam az egeket!
Most ajtó előtt úgy topogjak,
Mint vén kutya, akit kizártak?
Míg odabenn vígan boroztok,
Nekem majd csont is jut… vasárnap!
Hát kérem…! Ez nem kenyerem!
Inkább eltűnök csendesen!
(255 szó a szövegben) (740 olvasás) 
veva: (12-17-2005 @ 01:30 am) Ismerős nekem ez a Karcsi bácsi - különben egyik nagynéném férjét Karcsi bácsinak hívják!
vp_rozika: (12-17-2005 @ 03:31 am) Szia Klára! Amint látom, sok ilyen tipizált értekezleten, úgymond ünneplésen vehettél részt, nagyon hűen adtad vissza a hangulatát, a sok semmit mondást, ugyanúgy, mint a hallgatóság unatkozó, türelmetlen várakozását, csak lenne vége már, ne dumáljatok annyit össze-vissza;-)). Nagyon tetszett a versed is... Elmondtad már? Írásodhoz gratulálok, Rozika
Anna1955: (12-18-2005 @ 11:06 am) Versed nagyon jól érzékelteti a rideg lelketlen mai világot. Ember társaink lassan észre sem vesznek minket és lassan mi is eljutunk oda, hogy minden ember egy ablaküveg....Amiről írtál sokszor részese voltam, hitelesebben nem olvashattam volna...Gratulálok...Szeretettel Anna
|
[ Vissza: Si - Kamarás Klára | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
