Cím: Talán levél
Szerző: Si - Kamarás Klára
(04-04-2006 @ 02:09 am)
:
Talán levél...
Talán levél, talán csak gondolat.
Nem mondhatom ki, mennyire...
mert ha kimondom, nehezebb neked
és nekem is. Elönt a félelem.
Félek, hogy nem jössz,
s attól is, ha jössz.
Félek, mert egyszer téged is elér
az égő láz, ami a vándor madarak
szárnyát repülni készteti,
ami a pisztrángok hadát
ezer veszélyen át
kitartó útra kényszeríti:
vállalni mindent, de hazafelé!
Csak vissza... vissza
az álmok honába!
A fészek melege,
a gyermekkor meséi...
Repülsz felém, de más már a vidék,
és ismeretlen kert és ház fogad.
Nem ismerünk egymásra.
Melengető karom keresnéd,
és itt egy idegent találsz.
Tán jobb, ha senkit,
csak emlékeket,
amiket megszépít a messzeség.
Kegyetlen szavak?
Nem.
Az élet, az kegyetlen!
(94 szó a szövegben) (685 olvasás) 
szkallas: (04-04-2006 @ 01:50 pm) NINCS senki maas!... ki csodaas versedet naalamnaal jobban eerti, aateerzi ------------- minden szavadat szomjasan olvasom...
Zsuka49: (04-04-2006 @ 05:12 am) Nem kell félni semmitől, mert aminek el kell jönni, ugyis eljön, hiába nem akarjuk Klárikám!
Tetszenek a gondolataid.:)))
Puszi: Zsuszi
Netelka: (04-04-2006 @ 06:14 am) "Félek, mert egyszer téged is elér
az égő láz, ami a vándor madarak
szárnyát repülni készteti,
ami a pisztrángok hadát
ezer veszélyen át
kitartó útra kényszeríti:
vállalni mindent, de hazafelé!" - gyönyörű képek, Si, valódi félelem érződik a sorok közt. Nagyon szép a versed.
szemilla: (04-04-2006 @ 07:48 am) egyfelől: az élet kegyetlen, mert az emlékek fényében időnként a jelen csak nevetséges kis tréfa... másfelől: micsoda nagy dolog, hogy vannak emlékeink, amelyek mindig ott vannak a "kezünk ügyében", ha szükségünk van egy kis melegségre... (magunkat féltjük, vagy az emlékeinket??? lehet-e olyan szép a valóság, mint az álmaink? és lehet-e olyan igaz az álom, mint a valóság?) köszönöm, Si, hogy elgondolkodtattál!
gabiga: (04-04-2006 @ 08:15 am) Fájdalmasan szép a versed, kedves Si, minden sorával egyetértek/érzek. >Még annyit tennék hozzá: az ÉLET KEGYETLENül szép...és KEGYETLENül nehéz!
khama: (04-04-2006 @ 09:47 am) Gyönyörű sorok, de azt gondolom, rajtunk múlik mennyire volt szépítő a távolság, s mennyire váltunk idegenné... Aki kedves, s féltőn őrizzük személyét, mindig velünk, bennünk van.
prayer: (04-04-2006 @ 09:56 pm) Kedves Klári! Nagyon igazad van! Van, hogy az emlékképek erősődnek, és fokozottan kedvesebbé válnak az idővel, s ha szembesülünk a tükörképpel, már mást látunk benne.
Anna1955: (04-04-2006 @ 10:16 pm) Az idő és a távolság a legjobb plasztikai sebész...:)))) Nagyon igaz minden gondolat versedben...:))))
csizi: (04-05-2006 @ 10:10 pm) Sorok, melyek mindenkiről szólnak, mindenkihez szólnak.
Si: (04-06-2006 @ 12:00 am) Köszönöm megértésteket.
|
