:
Porondra hát, az oroszlán már éhes!
Egy krumpliorr, egy kis mosoly, de édes...
Már csetlik botlik... Milyen jó pofa!
Kihült a szíve, vagy az otthona?
Felejtse el, míg tart a csillogás!
Essen már hasra e komédiás!
Ha végre végre, a függöny lehull,
üres a színpad, nincsen fény sehol,
akin a néző méltán röhögött,
reszketve sír a színfalak mögött.
(69 szó a szövegben) (697 olvasás)
Eroica: (10-08-2006 @ 08:28 pm)
Ó, Istenem, pont úgy érzem, mintha rólam szólna , pedig tudom, hogy sokkal komolyabb üzenete van!
Jó volt olvasni Téged! Puszi: Eroica
Audrey: (10-08-2006 @ 09:56 pm)
Hát igen, erről a Harlequin bohóc arca jut eszembe, akinek hatalmas nagy nevetős száj és szem van festve, közben az álarc mögött sír.
És hányan vagyunk, akik viselünk ilyen álarcokat nap mint nap. Nagyszerű vers, Klári.
LEKA: (10-08-2006 @ 10:42 pm)
Amit mutatunk magunkból az a nevetés - ami belül van eltemetve, a szenvedés / Remek üzenet! Szeretettel: Éva
Lacoba: (10-09-2006 @ 06:13 am)
Nekem is hasonló párhuzamaim vannak mostanság Klárika!
soman: (10-09-2006 @ 06:36 am)
A bohóc - mint a színész -, szerepet játszik, ha lehull a függöny, mosolya másnak látszik, talán torz grimasz, mit arcán hord a pimasz...
Netelka: (10-09-2006 @ 07:21 am)
A komédiás is csak ember... Remek vers.
csitesz: (10-10-2006 @ 01:44 pm)
Egyrészt ilyenek vagyunk, mind. Másrészt lehet egy másik verzió is. Ha érdekel, olvasd el a nyílt versenyben az udvari bolond éneke c. versemet. tetszett a versed. üdv. Józsi
zsuka49: (10-10-2006 @ 03:24 pm)
Remek vers, nagyszerű mondandóval Si!:))
Igen azt hiszem a bohóc az egyike az embereknek, aki megtanul nevetve sírni!
Puszi:Zsuzsi
