Cím: Mondd, hol keressem...
Szerző: Si - Kamarás Klára
(10-22-2007 @ 12:04 am)
:
Piramisok és templomok falára
vésték a lélek üzeneteit.
Maradt, ami maradt, s ha meg is értjük
a képeket, a szavak ezreit,
hol van a gondolat, mi hajtotta a vésőt:
átadni azt, mi át sem adható,
a vágyakat, a túlélés reményét.
Mondd merre van az én piramisom?
Hová lehetne rejteni egy álmot,
felvésni fájó gondolatokat,
hogy szét ne rágja az idő, e végzet,
mikor az élet lassan alkonyul,
mikor az agy magánya
kis dobozok mélyére zárja
lassan a múltat, jelent és jövőt.
Mondd mennyi az, mi megmarad belőlem?
A szétmálló papír? Mindenki ír...
Megszűnő, s újuló internetes lapok
hullámsírjába eltemetni végleg
mindazt, mi voltam, ami oly csekély,
de mégis volt, volt benne gondolat,
egy-egy felfénylő halvány szikra csak,
vagy hangyalét? Már magam sem tudom.
Mondd, merre van az én piramisom?
E: Kaláka, 2007.okt.20.
(112 szó a szövegben) (697 olvasás) 
lena1: (10-22-2007 @ 01:14 am) Gyönyörű gondolatok Klárika, egy gyönyörű versben. Szeretettel.Lena
Lyza1: (10-22-2007 @ 05:58 am) Ez a piramis a szívedben van, s azokéban, akik olvassák és olvasni fogják!....Örökké...
helenbereg: (10-22-2007 @ 06:21 am) Kedves Klári! Nem hiszem, hogy a gondolatokat piramisba kéne zárni, mint a holtakat, hol esetleg majd valamikor rátalál az utókor vagy néhány elvetemült sírrabló. A gondolatot most kell átörökíteni, hogy ne vesszen el semmi, legyen az internet vagy papír, a lényeg, hogy leírd, magad s mások okulására, gyönyörére, vigaszára. ..... Némi rím is becsusszant, úgy átéreztem gondolataidat. :) :) Ica
szemilla: (10-22-2007 @ 06:53 am) Én úgy gondolom, a mi dolgunk csak annyi, hogy átadjuk. Hogy mihez kezd vele a világ, az már nem a mi gondunk. Ha akar piramist épít, és a falába vési a lélek üzenetét, ha nem kell neki - mi megtettük, amit tennünk kellett. (Tán Csokonai boldogabb lett volna, ha tudja, hogy száz év múlva felfedezik? A boldogság csak itt és most-ot ismer.)
LEKA: (10-22-2007 @ 07:31 pm) Kedves Klárika! Ismerős volt rögtön a versed, A Kalákán már olvastam. Nagyszerű ahogyan kifejezed érzéseid, gondolataid! Gratulálok! Éva
Eroica: (10-22-2007 @ 08:58 am) Drága Si! Tudom, hogy műveiddel sokat adtál a világnak, és személy szerint nekem is. Piramisodban egy piciny rész vagyok, de tudom, hogy nem én vagyok az egyelen, aki így gondolja. Versed a Kalákában is megcsodáltam, megejtően szép! Ölellek: Erika
AngyaliAndi: (10-22-2007 @ 09:07 pm) Semmiképp sem pici szikra, s semmiképp sem hangyalét. :))))))))))))))))))) Puszi!
prayer: (10-22-2007 @ 10:55 pm) Kövei vagyunk Mi is Piramisodnak. Csak a csúcsán, Te mosolyogsz Ránk!
szkallas: (10-22-2007 @ 12:55 am) olvaslak.. szegeeneyes gondooataimmal magam is keresem 'piramisomat'.. aarnyeekba buvok, csendese onnan lesem Te aaltalad alkotott nagyszeruu piramisaid... nem tudja lerombolni azokat senki... nincs eroo, mely ilyen aartalalomra keepes lenne!
Si: (10-23-2007 @ 01:22 pm) Köszönöm a megértést és a félreértést is. Nincs más értelme egy-egy versnek, mint hogy másokban gondolatokat indukáljon.
ovobacsi: (10-23-2007 @ 09:40 am) ott rejlesz minden egyes építőkövében... akinek szeme, szíve van hozzá, az odatalál hozzád... s megmutat önmagadnak...
kiralylany: (10-23-2007 @ 10:26 am) Kedves Si! Az a piramis Benned van, és ha ügyes voltál, akkor a szeretteid is elkezdtek magukban építeni Neked egy - egy kicsi piramist! És a barátaid. És az ellenségeid. És mind- mind, akik csak ismertek. Látod, milyen sok emlékellek, gondolatokkal, érzésekkel teli piramisod van?!
|
