:
Sötét az éj s a gondolat
elillan mint a pillanat,
mint falevél,
mit őszi szél
sodor, repít. Mondd mit remél
az ember, mikor csak fülel,
s egyről kettóre nem jut el?
Nem állnak össze a szavak,
csak tapogatok mint a vak.
Sötét az éj, s a gondolat
elillan, mint a pillanat.
Netelka: (02-07-2007 @ 01:04 pm)
Lám, mégse illant el, mert ennyit megőriztél belőlük :) - és milyen jól tetted, Klári.
kisssp: (02-07-2007 @ 07:02 pm)
Nagyon jó írás! Igazán tetszik!
Üdv.: Péter
LEKA: (02-07-2007 @ 11:53 pm)
A forma, és a tartalom is kifejező. Talán egy pillanatnyi remény marad:))) Szeretettel: Éva
Eroica: (02-07-2007 @ 12:28 pm)
Rokon gondolataink vannak. A tieid kiforrottabbak, tömörebbek.Nagyon jó vol olvasni! Puszillak: Erika
szkallas: (02-08-2007 @ 02:04 pm)
A "GONDOLAT" mely Toled ered mindig csodas, koltoi gondolat... csodalattal olvasom... bennem megmarad, mint ez a "legfrisebb" is
zsuka49: (02-09-2007 @ 04:43 am)
Remek kis pársoros vers Klárikám, gratula: Zsuzsi