Cím: Könyörgés reményért
Szerző: Si - Kamarás Klára
(10-01-2007 @ 10:21 am)
:
Most már tudom, hogy a való világ
nem rím, nem fény, nem forró pillanat.
Most már tudom, hogy mindaz, ami áll,
Összeomolhat mind egy perc alatt.
Tudom, hogy a könny, munka és kacaj,
a kincs, tudás, a vágy, a szív, az ész,
ha nincs előttünk cél, hit és remény,
a semmibe, a múló ködbe vész.
* * *
Uram, ha vagy, ne adj mást, csak reményt!
A hitet megteremtem majd magamnak,
a ködön át az utat megtalálom,
és meglelem a célokat ..., ha vannak.
(74 szó a szövegben) (697 olvasás) 
Fata_Morgana: (10-01-2007 @ 01:58 pm) Kedves Klári, középiskolás korodban? Hihetetlen, én még mindig nem tudom, de olvaslak téged is, és hagyom magam tanítani. Szeretném, ha tudnád, és ezt nem lehet elégszer ismételni, hogy nagyra tartom a költészetedet. Ölellek!
Nefelejccss: (10-01-2007 @ 03:26 pm) Kedves Si!
Kissé megszeppentem írok Neked, mint a házi feladatot el nem végzett nebuló. Csodálom a verseidet, egyszerűségükben is nagyszerűek, és mindig nagyon mély tartalommal bírnak.
Mint egyik fő példaképemnek, köszönöm, hogy olvashattalak:
Sok szeretettel: Nefi
AngyaliAndi: (10-01-2007 @ 05:19 pm) Tökéletes.:)))))))))))) Puszi: Andi
mickey48: (10-01-2007 @ 05:51 pm) Nagyon szép - különlegesen jól megírt, hangulatot adó...
Anna1955: (10-01-2007 @ 07:43 pm) Drága Klári! Csodálatos sorok...Középiskolás korodban ilyet írtál??? Fantasztikus...és valóban, az egyetlen ami tovább vihet mindent, az a remény...:))))
zsuzsuzsu: (10-01-2007 @ 08:34 pm) Már reggel olvastalak, Klárikám... csak egy kicsit meghatódtam, ezért nem tudtam írni.Ha küldenél egy nagy-nagy adag reménységet...
Nagyon megérintett versed, köszönöm!
Puszilak
Zsuzsi
zsuzsuzsu: (10-01-2007 @ 08:34 pm) Már reggel olvastalak, Klárikám... csak egy kicsit meghatódtam, ezért nem tudtam írni.Ha küldenél egy nagy-nagy adag reménységet...
Nagyon megérintett versed, köszönöm!
Puszilak
Zsuzsi
aranytk: (10-01-2007 @ 09:30 pm) Kedves Klári! Igen, EZ kötészet. Példaértékű, minden szempontból. Hálás vagyok, hogy olvashatlak. Középiskolásként ilyen bölcsességre szert tenni... mit is mondhatnék - talán csak a kiválasztottak képesek. Az Út, amit bejártál, Téged igazolt. S mindezt kívülállóként nekünk meglátni... - azt hiszem ez is a remény egyik éltető pillére. Szeretettel: Kati
Si: (10-01-2007 @ 12:41 pm) Nem a bizonyítványomat magyarázom, de el kell mondanom, hogy ez a vers hosszú idő alatt vette fel végleges formáját. A címet és az első 2 versszakot még középiskolás koromban írtam. Harmadik versszak is volt, de azt töröltem és nemrég kapott helyette újat. Most úgy érzem rendben van. Ma a reményt érzem legfontosabbnak. míg az van, addig érdemes élni.
piroman: (10-02-2007 @ 10:41 am) Szép és bölcs vers. Nagyon jónak tartom a csendes lezárást. Grat: piro.
Bogika: (10-02-2007 @ 11:56 am) Ez nagyszerű! Jól szavalható, és komoly mondanivalója van. Olyan, amit az ember mondogathat, hogy gyönyörködjön a lelke.
Si: (10-02-2007 @ 12:40 pm) Köszönöm a véleményeket. Kicsit félve mutattam be. Az első, kamaszkori részt, most kicsit egzaltáltnak érzem. Most egyszerűbben fogalmaznék.
|
