:
Ó, mennyi fájdalom süvít a szélben,
s a felhők mennyi könnyet rejtenek...
Az út porában csalódások ülnek.
Hull rám a por, szitál... majd eltemet.
Háló feszül köröttünk. Néhány bíbic
fészket rak rajta és megél talán...
A többi, mint sok őszi pók reménye,
repül saját sírjának fátyolán.
(43 szó a szövegben) (716 olvasás)
lena1: (04-21-2008 @ 07:22 pm)
Gyönyörű a versed, Klárika. Nagyon szeretem olvasni őket. Ölellek.Lena
Eroica: (04-21-2008 @ 07:35 pm)
Nagyon szép és nagyon szomorú. A képi megjelenítés és a lelki fájdalom teljes összhangja eza vers, Klárikám.
erda: (04-21-2008 @ 08:54 pm)
Nagyon-nagyon kifejező, gyönyörű sorok, s a gondolatok a lelkemig értek. Köszönöm, hogy olvashattam, láthattam! :)))) Üdvözlettel: Éva
AngyaliAndi: (04-21-2008 @ 09:18 pm)
Gyönyörűséges. Puszillak!
mickey48: (04-21-2008 @ 09:31 pm)
Gyönyörűség nyolc sorban - egy csodás Ősz a Tavaszban...
Móka: (04-21-2008 @ 09:37 pm)
Örvendek, hogy újra írtál.Ölellek.
a_leb: (04-22-2008 @ 07:36 pm)
Si, valami gyönyörűen szólnak a soraid... lenyűgöző.
aLéb
santiago: (04-22-2008 @ 08:09 pm)
Csupa szépség ez a vers.
Szeretettel. santiago
wanderer75: (04-22-2008 @ 09:25 am)
Szenzációs! Nagyon-nagyon tetszik!
LEKA: (04-22-2008 @ 09:43 pm)
Klárika! Könnyed líraiságos szívom magamba. Nagyszerűen simulnak egymásba a képeid.
Netelka: (04-22-2008 @ 10:27 am)
Fájón szép sorok, Klári.
AirunAlMarem: (04-22-2008 @ 11:49 am)
Tetszett!
Si: (04-23-2008 @ 09:40 pm)
Köszönöm, hogy itt jártatok.
