Szívem tövében nyit még a szerelem virága,
És forró csókja ott ég még vágyódó ajkamon,
Eljött ismét a május szenvedélyes világa,
Fehér, és lila orgonák virulnak a napon.

Minden fa és bokor, színes virágba öltözött,
S én vörös szerelemrózsát fonok ismét neked,
Mert a bánat immár útra kelt, és elköltözött,
Ezért most már boldog mosollyal térek meg veled.

Forrón izzó ajkaimmal halk fohászt rebegek,
Az élet újra szép, aranyló, fényes és szelíd,
Szívemben a szavak édes szerelmet zengenek,
És a bús, sötét múltra már csak vidáman legyint.

Csodálom a májust – álmodozó, mély szemekkel,
És már nem gyűröttek az éjszakák, s a vágyaim,
Mert gyönyörű ébredést hoz megint minden reggel,
S fényesen ragyognak ismét - a legszebb álmaim.