:
Egyszer eljön értem a csúf halál,
S kézen fogva elvezet,
Felvisz a hófehér mennybe,
Hol tisztára mossa a lelkemet.
Szegény lelkem, akkor már
Nem azon sír -, hogy elköltözött,
Hanem, hogy a fekete ruhából
Lassan már fehérbe öltözött.
S te, aki kedves vagy,
És sosem akarattal vétkezel,
Talán egyszer – hidd el!
Te is a mennybe érkezel.
Akkor majd megszeppenve,
Halkan, félve kérdezed,
Vajon egykor hol, és mikor
rontottad el az életed?
2006-02-28
(74 szó a szövegben) (673 olvasás)
prayer: (03-08-2006 @ 08:07 pm)
Nos, én ezt addig kérdezgetem magamtól, míg élek. De halálom után is szivesen beszélgetek veled!
soman: (03-08-2006 @ 09:36 pm)
Igen ám, de lefelé is van ám út, kérem! Üdv; egy Pokol Angyala
Zsuka49: (03-09-2006 @ 05:10 pm)
Meglesz csizi!!:)
Zsuzsi
Anna1955: (03-09-2006 @ 08:04 pm)
Nagyon komor gondolatok, egy nagyon jó versben....De a vidámabbakat jobban szeretem...:)))))
Zsuka49: (03-09-2006 @ 09:55 am)
Én is veled Zoli!!:))))
Zsuzsi
Zsuka49: (03-09-2006 @ 09:56 am)
Ottó az egy másik téma, de jó ötletet adtál!!!:)))
Zsuzsi
csizi: (03-09-2006 @ 11:54 am)
Ültessél majd virágot fölém.
szerzs2: (03-10-2006 @ 08:30 pm)
Ezért kell mindig"jónak "lenni,hogy büntelen juthassunk a mennybe!
Tetszett a versed Zsuzsi!
Szeretettel:Erzsike
