Március

Látod, tavaszodik, ébred a természet,
És végre örömmel a kék égre nézhet.
Ragyogó napfényre nevetnek az ágak,
Nem csúfítják őket már a sötét árnyak.

Rózsaszínben pompázik most a holdvilág,
S bársonyos szirmait nyitogatja sok virág.
Lenge csókot küld a márciusi szél is,
És boldogan ragyog az áldott napfény is.

Bimbózó ágak sóhaja dalolva száll,
S a levelekből font álom vigyázba áll.
Huncut napsugarak vígan kergetőznek,
Örülnek a virágzó, színes mezőnek.

Eljött az fényeket adó március végre,
s apró kis csillagokat szór az égre.
Lassú tánccal ébreszti az alvó földet,
és a tavasz illatából elénk bőven görget.

Szunnyadó vágyakat kedvesen ébreszti,
hervadó, bús szerelmet újraéleszti.
Kék ibolyából fonja körénk a reményt,
És két kézzel szórja ránk az aranyló fényt.

2006. március 7.