:
Az éjszaka fekete szárnyait űzi a hajnal,
S én vergődve fekszem gyűrött arccal.
Szemem sarkában ül a mély ránc,
Az álmatlansággal - ez az igazi tánc.
Erősen átöleli testem gyenge mezejét,
És hiába kel a nap – nem veszti erejét.
Arcomon képez fakó, szürke ködöt,
De mire tükörbe néztem, gyorsan megszökött.
2006. március 7.
andika: (03-21-2006 @ 06:06 am)
szépen megírtad ezt is Zsukám grat az íráshoz :-)
Lacoba: (03-21-2006 @ 06:29 am)
Még jó, hogy megszökött Zsuzsa!
_zizike_: (03-21-2006 @ 07:18 pm)
:) Valami ilyesmit gondoltam írni, hogy "még jó, hogy megszökött", meg hogy: "jó hogy! vissza ne tartsd már" ... , de már megelőztek. Olvastalak, tetszett, és a vége, hogy pozitívan zárult a "kör" ... :) tetszett! puszi: Erzsi
agnes: (03-21-2006 @ 08:06 am)
Zsuzsi! Ne is akard visszatartani. A vers pedig nagyon jó Nagyon tetszik.
soman: (03-21-2006 @ 08:07 am)
Szép sorok, s okos gondolat, mellesleg jó neked, az enyém maradt.
prayer: (03-21-2006 @ 08:14 am)
Érdekes volt a gondolat. Vergődésed az írásodon nem érződik, sőt nagyon simulékony!
blue: (03-21-2006 @ 09:02 pm)
Zsuzsikám, nagyon tetszett a versed. puszika: gaby
csizi: (03-21-2006 @ 10:10 am)
tetszett, kicsit női szakasz, de mondom tetszett.
Alcar: (03-21-2006 @ 10:39 pm)
Ijesztő, érdekes és izgalmas képekkel teli vers. Egyszer nem elég elolvasni.
Zsuka49: (03-22-2006 @ 04:36 am)
Köszönöm, hogy olvastatok.:))))))
Puszi mindenkinek: Zsuzsi
