:
Testem már nem fiatal, nagyon elfáradt,
S befészkelte magát szívembe a bánat.
Itt ül, pöffeszkedőn, gúnyosan, merészen,
S lelkembe belevág tövéig egészen.
Már bizonytalan vagyok, nyugalmat várok.
De a bús kérő hang, nem jön ki a számon.
A béke, boldogság most itt bent haldokol,
Ám a vidámság még utána bandukol.
Rám dől a bánat, és itt marad a teste,
Mert eljön, és meglátogat minden este,
Talán holnap, ha jön – hoz egy kis nyugalmat,
És kezébe veszi végre a hatalmat.
2006-03-04.
Lacoba: (04-06-2006 @ 03:19 pm)
Hú! Ez nagyon elkeseredett Zsuzsa!
persecuted: (04-07-2006 @ 04:29 pm)
Zsuka, kedves,
Szokatlan melankólia és keserűség hajol ki versedből, abban
a hangulatban vagyok, amikor tetszik, de remélem, hogy
holnap mindketten felállunk és mosolygunk:)))
kaosz: (04-07-2006 @ 08:10 pm)
Szomorú, de szép.
vp_rozika: (04-07-2006 @ 10:12 am)
Szia Zsuzsi! No ne viccelj! Tőled nem ehhez vagyok szokva! Ne bandukoljon az a vidámság, hanem törjön előre, hatalmasodjon el rajtad. Jobb hangulatot kívánok, Rozika
Zsuka49: (04-07-2006 @ 11:16 am)
Nem minden az aminek látszik Lacikám!!!:)))
Zsuzsi
Anna1955: (04-08-2006 @ 05:35 pm)
Kedves Zsuzsa, az évek száma bizony nyomasztja az embert, de szerintem Te egy temperamentumos, kortalan hölgy lehetsz, kire ez a melankólia ha rá is tör, hamar kisöpröd....:)))))Szeretettel Anna :))))
gabiga: (04-08-2006 @ 08:32 am)
Zsuka ez nagyon jó!! Remekül megfogalmaztad azt a hangulatot, ami velem együtt talán néha mindenkit elér, mikor ránkdől a bánat. De szerencsére a vidámság csak ott bandukol a nyomában és újra és újra átveszi a hatalmat. :))
prayer: (04-08-2006 @ 08:37 am)
Úgy legyen!
