Oh szerelem, neked adtam mindenem!
Szomjasan ittam mézízű, édes csókod,
Melletted elhagyott a józan értelem,
Hisz követtelek mindig, minden módon.

Újjászületendő álmom - benned élt,
Maradni nálad örökre akartam,
Égő szívem is menedéket remélt,
S ezért sokszor az égre, imát hadartam.

Ám Te könnyedén elhagytál most mégis,
Magamra maradtam a bánatos múlttal,
Minden rád emlékeztet - lelkem sírva nézi,

Búsan zokog, s fájón könnyeket hullat.
Sápadt arcomon most nem látsz mosolyt,
Elhagytál szerelem! - így ő is elosont.

2006-06-24.