Halk altatót dúdol a lágy esti szél,
A zöldellő fakoronák tetején,
A nap is elfáradt – most aludni tér,
Az ég még vöröslő, fénylő peremén.

Lehunyja ragyogóan szép két szemét,
Narancsszín bársonyba öltözik az ég,
Így nyugtatja izzó, forrongó hevét,
Bár a fénye pislog egy kicsikét - még.

Szürke, habos felhőkkel betakarja,
Simogatja a hűs est langyos keze,
Mosolygó arcán a bút lecsókolja,

Így talán nem lesz annyira elege.
Holnap boldogan, és vidáman ébred,
S kedvesen mosolyog feléd - ha nézed.

2006-04-13.