:
Ez ma az édes remények és gyötrő kétségek napja,
egyszer valahogy - valamiképpen mindenki megkapja.
Mellettem a halott vágyak romokban hevernek, szanaszét,
Elhagytak, s én mosolyogva nézhetek végre szét.
Vihar tépte szerelem útjára, búsan, szomorúan lépek,
sötétség ül mindenütt, s tompák már a régi fények.
Szél hajszolta felhőkön, nevetve repülnek az álmok,
s én céltalanul, merengve – a szerelemre várok.
Ám azok gúnyosan kacagva ropnak őrült táncot,
és hulló könnyeimből kötnek fájó, hosszú, láncot.
De tekintetem még ragyogó szivárványszínekben ül,
és elhagyott szívem vigasztalom - ami néha még felderül.
Szerelmedről álmodozva, szívem dobban, megremeg,
hogy rég hosszú útra mentél – már csak szomorúan dereng.
De még apró reményfoszlányokat hoz néha az éjlidérc,
lelkemnek kedves arcod képét nyújtja, s mohón felidéz.
Bár már hallgat a szád – de szavad még fülembe cseng,
és szerelmes éneked – még sokáig messzire zeng.
Szívem érzi, hogy a szerelem még rátalál, és megszereti,
a szomorúság vesztét, akkor majd Ő - kacagva neveti.
2006. április 18.
(210 szó a szövegben) (678 olvasás)
LEKA: (04-19-2006 @ 10:10 pm)
Reménykedni kétségek között is lehet. Versedből is ezt olvasom. Puszi: Éva
Angeli: (04-20-2006 @ 01:36 pm)
Nagyon szép ez a vers Zsuzsi, ütközteted a reményt, a reménytelenséggel, de a végén úgyis a remény győz. Igaz? Puszi: Angelika
vp_rozika: (04-20-2006 @ 05:36 am)
Szia Zsuzsi! Tetszik, hogy a szomorú lemondás mellett végig ott a remény a szebb, reménytelibb jövőbe. Remek! Ne is add fel! Versedhez gratulálok! Rozika a szomszéd
blue: (04-20-2006 @ 11:11 pm)
Tudod Zsuzsikám, azt szoktam mondani, hogy a remény hal meg utoljára, szép vers. puszika: Gaby
Gyopa: (04-20-2006 @ 11:16 am)
Szia Zsuzsi!
Komolyan mondom, ha még sok borús verset olvasok tőled, rendezek egy görbe estét, amire téged is meghívlak és a Mikusz barátom fogja szolgáltatni a zenét. Én pedig vállalom a nagy feladatot, hogy megtáncoltatlak. Hiszem, hogy potyogni fognak a könnyeid, de azok nem a bánat könnyei lesznek. Vigyázni fogok, nem lépek a lábadra. Te, aki szépen tudsz verset írni, miért nem mindig vidámat írsz? Tudom, hogy ez hülye kérdés volt, mert mit tegyél, ha nem a vidámságra van ihleted. Na mindegy. Ez a vers is tetszett. Győző
Alcar: (04-20-2006 @ 11:37 am)
legutoljára a remény hal meg, kedves Zsuzsi! Szép verset hoztál.
Zsuka49: (04-21-2006 @ 07:23 am)
Köszönöm, hogy olvastatok!!:))
Puszi: Zsuzsi